A következő címkéjű bejegyzések mutatása: olympus e-410. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: olympus e-410. Összes bejegyzés megjelenítése
2012. április 11., szerda
2012. március 14., szerda
2011. június 14., kedd
2011. június 7., kedd
2011. május 27., péntek
2011. április 30., szombat
2011. április 11., hétfő
2011. április 6., szerda
2011. március 27., vasárnap
2011. március 24., csütörtök
Vigyázz! Tehén. :)
2011. március 23., szerda
Erdei minimál
2011. március 21., hétfő
2011. március 17., csütörtök
Alátét
2011. március 7., hétfő
Aliens
Kissé kései időpontban, de az elmúlt héten elvégeztük az odúink takarítását a Sóstói-erdőben. Mivel a hallgatók gyakorlat keretében besegítettek, volt időm kicsit szemlélődni az akkor még javarészt havas ám meglehetősen csirketelep illatú erdőben (ugye az a pár százezer varjú végzi a dolgát rendesen, mely itt tölti a teleket). Sikerült is az idegenek nyomára bukkanni. :)
2011. február 21., hétfő
Egy motívum
2011. február 7., hétfő
Egy év, néhány képben
Nos, első blogbejegyzésemben néhány korábbi képpel szolgálnék. Kicsivel több, mint egy éve van meg az én kicsi (valóban az) DSLR-em, azok közül is sikerült a sokat bántott 4/3-os rendszerű Olympus E-410 mellett döntenem. Alapvetően, az, amiért én vettem teljesült; ez pedig nem kisebb cél volt, mint, hogy legyek vele boldog! Ezúton közlöm, az vagyok! :) Egy kis válogatás az elmúlt egy évből...
2011. januárjában, egy rövid enyhülés és a hóolvadás meghozta a téltemetők kedvét a virágbontáshoz. A sors iróniája, hogy alig egy napra eme hősies elhatározásukra, jó 10 centiméteres hótakaró fedte el őket. Vagyis a téltemetőket eltemette a tél...
Ez a kép egy meglehetősen borús, ködös napon készült, amikor is ragadozó madarakat és/vagy vízimadarakat kellett volna számlálni. Mivel a köd miatt sok helyütt 100 méterig nem láttunk, maradt többnyire a mohák fotózása és némi ironizálás az ideális nap sikeres megválasztását illetően (másnap természetesen ragyogó volt az idő...).

Egy meglehetősen rossz állapotú, de minden bizonnyal szebb időket is megélt düledező öreg ház bejáratában várja a szomszéd kutyákat (vagy mást, aki fantáziát lát benne). A kép olyan, amilyen (technikai kivitelezést illetően) meg egyebek, de őszintén szólva ez egy cseppet sem érdekel. A ház állapota elszomorító, Lónyán leledzik, többedmagával, kicsit jobb állapotú társait itt-ott még lakják is. Hihetetlen, hogy mindez az enyészeté lesz...

2010. ősze, amikor is izzott a galagonya. Őszintén szólva, óriási mázlim volt, mivel pár nap múlva a háttér szép zöldjét szolgáló békalencse egyszerűen eltűnt a Kis Pap-tó felszínéről. Az égbolt szürkéjét tükröző vízfelülettel nem sokat ért volna a kép... A képet a Revuenon 1,4/55-ös obival készítettem, 4-5,6-os rekeszen, nem tudom már, sosem néztem meddig csavartam. :)

A molnárfecskét - gyűrűzés előtt a hálóban - ábrázoló képet a Pentacon 1,8/50-es obimmal lőttem. Ezzel az obival valahogy soha nem barátkoztam meg igazán. A sors iróniája, hogy ez a képem az egyetlen, ami valaha is megjelent valahol, nem is akárhol:
Hogy őszinte legyek, ez volt életem első és eddigi legnagyobb eredménye bármiben, amit igazán szerettem csinálni!:)
És akkor a jó öreg Helios 44-2. Ki ne emlékezne rá, a békebeli Zenitekről! :) És ki az a hülye, aki egy öreg pad viharvert csavarfejét fényképezi egy olyan helyen, mint a Sóstói Múzeumfalu? Hát én. :)

Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)




