(Actually not) Street (but) Art - In progress

Barátaim dekorálják a nyíregyházi Romkert szórakozóhelyet / My friend decorating the Romkert pub in my hometown

Sufni tuning / Fisherman's shanty

Pecás sufni Császárszállásról

Evangélikus templom, Nyíregyháza

Egy szép ködös reggelen

Fájdalom / Pain

A Morgó (Nyíregyháza, Északi-temető, melyet a francia "morgue" szó alapján hívnak így) egyik legszebb fejfája. A képet pár perccel napfelkelte után készítettem multiexpozícióval és fókusz áthelyezéssel. Az első képen a szobrot két vakuval emeltem ki a háttérből. Sajnos voltam olyan tróger, hogy a bal oldali vakut diffúzor nélkül használtam, így a szobor jobb karjának éles árnyéka lett. Nem mintha nem lett volna nálam karnyújtásnyira két ernyő... A második expónál néhány milliméterrel kisebb gyújtótávolságot használtam és a távolba fókuszáltam, az expót az égre igazítottam, természetesen vaku nélkül lőttem, hogy a szobor sötét maradjon az ellenfényben (így lett "árnyéka" a második képen). Daróczi Csaba Tölgy selyemszövő című képe inspirált!

Búcsú a nyárastól

Bejegyzésemben Tóth Miklóst tudom idézni:
"Véget ér egy korszak az Igricén is. Még a múlt rendszer hajnalán telepítették a most közel hatvan éves nemes nyárast.
Akkor még más szelek fújtak.
De valamiért nem vágták ki, ahogyan az szokott lenni a nyárfáknál 25-30 évesen. Túlélte a privatizációt, védett is lett, megérte a Teszkót és a lakóparkot meg sok minden mást. Nem szép, nem is ide valósi őshonos fafaj de mégis sokat köszönhetünk azért neki. Jól védett a szél ellen, ezért a mocsár mikroklímája még súlyos aszályok idején is megmaradt.
Szegény ültetvény, mint láttátok, öregségére beteges lett és a gyökerek sem a régiek már. Nem tudnak dacolni a globális változások viharos szeleivel! Így hát, itt a vége.
Az új erdőt meg majd reméljük természetvédő utódaink fogják megbecsülni, gondviselni."

Angry Birds - AWAC 2012 Nyíregyháza

A Mustár Rádió jóvoltából kicsit közelebbről is részese lehettem a repülő cirkusznak, ezúton is köszönöm nekik! :)

További képek ITT / More photos HERE

Kibontakozóban

Gondoltam megnézem, hogy állnak, állnak-e egyáltalán a kosborok a 4-es mentén. Jelentem, szépen bontják virágaikat és meglehetősen sok lesz belőlük. Fokozta az élményt a közelemben legelésző gólya és a nyúl és barna rétihéja rövid afférja (ez utóbbi jelenséget életemben másodszor sikerült megfigyelnem, először évekkel ezelőtt ugyanitt volt rá példa). :)

Védett növény! Ne bántsátok, van elég baja így is!

Húsvét

Pár hangulatkép, azt hiszem önmagukért beszélnek! :) Igazi élmény volt! :)

Lány nem maradt szárazon! :)

Volt miből meríteni:

Mocsári

Avagy nem mind varangy, ami fénylik...

Piac

Nyilván megoszlanak a vélemények erről, de Búza tér, én így szeretlek!

Csillagvirág számlálás a Sóstói-erdőben

A mai napon jubileumi tizedik alkalommal került megrendezésre a ligeti csillagvirágok számlálása Nyíregyházán a Sóstói-erdőben. A programot az E-Misszió Egyesület szervezte, önkéntesek, erdőbarátok számára. Célunk mi más lett volna, mint számba venni eme apró, de annál szebb növény állományának nagyságát.

Szigetvári Csaba, a program vezetője és szellemi atyja röviden ismertette velünk a csillagvirágok külső habitusát,

...illetve a számlálás módszertanát.

Ez annyiból állt, hogy a fiatalos, a tél során tisztított erdőrészletben fasorok között mindeki megszámlálta az ő során leledző virágokat.

Ahogyan Csabi előre megjósolta, ez nem volt annyira egyszerű a sok nyesedék között, de azért kivitelezhetőnek bizonyult.

Ment a matekolás. :) Gilányi Gábor erdőpásztor számolja a virágokat.

És a végére pár kép tevékenységünk csodaszép alanyairól:

Őzbak is régen engedett ilyen közel magához

Figyelem, a ligeti csillagvirág (Scilla vindobonensis) ritka és védett növény! Lehetőség szerint csak élőhelyén gyönyörködjünk benne! :P

Ha tavasz, akkor takarítás

Mondhatnám, bár a szobámon nem különösebben látszik. Ennek oka egyfelől az, hogy az elmúlt hétvégét sem kívántam bent tölteni a négy fal között, másik pedig az, hogy köztudottan nem szeretem a közhelyes dolgokkal tölteni az időmet, mint amilyen a tavaszi nagytakarítás intézménye is számomra...
Ezen felbuzdulva úgy döntöttem, hogy csatlakozok a Felső-Tisza Alapítvány lelkes önkéntes csapatához, akik idén március huszonötödikén tartották hagyományos takarítási akciójukat az Igice-mocsár természetvédelmi területen, Nyíregyháza határában. Gondoltam, így a kecske is jóllakik és a káposzta is megmarad... :)
A csapat a Kosbor utcai (milyen jó, hogy legalább utca nevezékünkben megemlékszünk eme csodás orchideafajról, mely egykoron a betonrengeteg helyén virágozhatott) üvegvisszaváltónál (Tesco, a szerk., vagyis én) találkozott, majd némi várakozást követően - hátha jön még valaki - elindultunk a mocsár tápcsatornájának hídjához.
Az előzetes terveknek megfelelően a takarítás mellett egy fésűt kívántunk telepíteni az Igrice-érre, melynek a később vízi úton ide érkező szemét felfogása lesz a feladata. Ehhez megfelelő alap szolgáltak a területet délről határoló nemes nyaras kidőlt fái. Miután meggyőződtünk arról, hogy a korábban méretre vágott nyárfarönk mozgatásához minden férfi kézre szükség lesz, a hölgyeket szabadjára engedtük szemeteszsákjaikkal és gumikesztyűvel felszerelve. Elvégre a takarítás női munka (ne üssetek!:D)! Végül is, jobban értenek ők a rendrakáshoz! :)
A jó nyolc méteres rönköt görgőkön némi gépi segítséggel a kívánt helyre vontuk, majd mint egy libikókát, irányba fordítottuk a csatornára merőlegesen. Ezt követően már csak annyi feladatunk volt, hogy átvarázsoljuk a csatorna egyik partjáról a másikra a közel tonnás fűrészárut. Mivel ez a feladat a korábbi megerőltető huzavonát követően meglehetősen veszett fejsze nyelének tűnt, Dénes jóvoltából szert tettünk egy kézi csörlőre. Később kiderült, hogy ez magában kevés lesz, ahhoz, hogy az időközben félig vízbe borult tönköt felvonszoljuk a csatorna rézsűjén, így jobb híján alpin technikát alkalmaztunk. A csigákkal és kötéllel megfeszített törzset már könnyebben tudtuk mozgatni a csörlővel.
A nap legnagyobb eredménye az lett, hogy Péter régi álmát valóra váltva, megalapoztuk egy tökéletes szemétfogó létrehozását. Közben a hölgyek persze tekintélyes mennyiségű szemetet gyűjtöttek össze, melyeket később a városüzemeltetés rendeltetési helyére szállít majd.
Többször szóba került persze izzadtságban úszva, hogy van erre megfelelő eszköz (daruskocsi, egyebek), de ahogy Mikibá mondotta vala: "Hová lesz úgy az élmény?!"

A baltás gyilkos

A rönköt emeltük,

...görgettük,

...húztuk, vontuk,

...mire sikerült helyzetbe hozni.

A továbbiakban már csak az volt a kérdés, hogy kerül majd az egyik vége a csatorna túlsó oldalára...

"Béláim! Gondolkodjunk!!!"

Ekkor került bevetésre a csodafegyver; Dénesék kézi csörlője. Isten áldja házuk korábbi tulajdonosát, aki ott felejtette! :)

Tikk, eddig még jó, tikk, eddig még jó... Volt. Aztán csak belefordult a tuskója a csatornába. Innentől kellett mindenféle furmányos alpin technológiát bevetnünk,

...melyet Pista nélkülözhetetlen szakértelmével és a csörlővel együttesen alkalmazva...

...rábírtuk szeretett rönkünket, hogy felkússzon a számára rögtönzött csúszkán a túlpartra.

És teljesült Doktor úr régi vágya, könnyed táncot lejthetett a csatornán száraz lábbal! :)

Ezek után már gyerekjáték volt a rönknek kis gödröt ásni, majd ebben végleg - remélhetőleg évekre - pozicionálni azt (mondom én, mert nem én ástam a gödröt :D )!

A helyszínt ilyen állapotában hagytuk el. Reméljük így marad, míg nem lesz időnk folytatni a fésű építését!

A barna varangyok persze messzemenően kellemesebb időtöltést választottak maguknak erre a verőfényes napra. "Csak a szex, meg a szipu..." :D

Idill

Tanyavilág

A nyírségi bokortanyák hangulata