Mondhatnám, bár a szobámon nem különösebben látszik. Ennek oka egyfelől az, hogy az elmúlt hétvégét sem kívántam bent tölteni a négy fal között, másik pedig az, hogy köztudottan nem szeretem a közhelyes dolgokkal tölteni az időmet, mint amilyen a tavaszi nagytakarítás intézménye is számomra...
Ezen felbuzdulva úgy döntöttem, hogy csatlakozok a
Felső-Tisza Alapítvány lelkes önkéntes csapatához, akik idén március huszonötödikén tartották hagyományos takarítási akciójukat az Igice-mocsár természetvédelmi területen, Nyíregyháza határában. Gondoltam, így a kecske is jóllakik és a káposzta is megmarad... :)
A csapat a Kosbor utcai (milyen jó, hogy legalább utca nevezékünkben megemlékszünk eme csodás orchideafajról, mely egykoron a betonrengeteg helyén virágozhatott) üvegvisszaváltónál (Tesco, a szerk., vagyis én) találkozott, majd némi várakozást követően - hátha jön még valaki - elindultunk a mocsár tápcsatornájának hídjához.
Az előzetes terveknek megfelelően a takarítás mellett egy fésűt kívántunk telepíteni az Igrice-érre, melynek a később vízi úton ide érkező szemét felfogása lesz a feladata. Ehhez megfelelő alap szolgáltak a területet délről határoló nemes nyaras kidőlt fái. Miután meggyőződtünk arról, hogy a korábban méretre vágott nyárfarönk mozgatásához minden férfi kézre szükség lesz, a hölgyeket szabadjára engedtük szemeteszsákjaikkal és gumikesztyűvel felszerelve. Elvégre a takarítás női munka (ne üssetek!:D)! Végül is, jobban értenek ők a rendrakáshoz! :)
A jó nyolc méteres rönköt görgőkön némi gépi segítséggel a kívánt helyre vontuk, majd mint egy libikókát, irányba fordítottuk a csatornára merőlegesen. Ezt követően már csak annyi feladatunk volt, hogy átvarázsoljuk a csatorna egyik partjáról a másikra a közel tonnás fűrészárut. Mivel ez a feladat a korábbi megerőltető huzavonát követően meglehetősen veszett fejsze nyelének tűnt, Dénes jóvoltából szert tettünk egy kézi csörlőre. Később kiderült, hogy ez magában kevés lesz, ahhoz, hogy az időközben félig vízbe borult tönköt felvonszoljuk a csatorna rézsűjén, így jobb híján alpin technikát alkalmaztunk. A csigákkal és kötéllel megfeszített törzset már könnyebben tudtuk mozgatni a csörlővel.
A nap legnagyobb eredménye az lett, hogy Péter régi álmát valóra váltva, megalapoztuk egy tökéletes szemétfogó létrehozását. Közben a hölgyek persze tekintélyes mennyiségű szemetet gyűjtöttek össze, melyeket később a városüzemeltetés rendeltetési helyére szállít majd.
Többször szóba került persze izzadtságban úszva, hogy van erre megfelelő eszköz (daruskocsi, egyebek), de ahogy Mikibá mondotta vala: "Hová lesz úgy az élmény?!"
A baltás gyilkos
A rönköt emeltük,
...görgettük,
...húztuk, vontuk,
...mire sikerült helyzetbe hozni.
A továbbiakban már csak az volt a kérdés, hogy kerül majd az egyik vége a csatorna túlsó oldalára...
"Béláim! Gondolkodjunk!!!"
Ekkor került bevetésre a csodafegyver; Dénesék kézi csörlője. Isten áldja házuk korábbi tulajdonosát, aki ott felejtette! :)
Tikk, eddig még jó, tikk, eddig még jó... Volt. Aztán csak belefordult a tuskója a csatornába. Innentől kellett mindenféle furmányos alpin technológiát bevetnünk,
...melyet Pista nélkülözhetetlen szakértelmével és a csörlővel együttesen alkalmazva...
...rábírtuk szeretett rönkünket, hogy felkússzon a számára rögtönzött csúszkán a túlpartra.
És teljesült Doktor úr régi vágya, könnyed táncot lejthetett a csatornán száraz lábbal! :)
Ezek után már gyerekjáték volt a rönknek kis gödröt ásni, majd ebben végleg - remélhetőleg évekre - pozicionálni azt (mondom én, mert nem én ástam a gödröt :D )!
A helyszínt ilyen állapotában hagytuk el. Reméljük így marad, míg nem lesz időnk folytatni a fésű építését!
A barna varangyok persze messzemenően kellemesebb időtöltést választottak maguknak erre a verőfényes napra. "Csak a szex, meg a szipu..." :D
